Szénsavas víz, szikvíz, szódavíz – mik ezek?

étkezés, technika

A szódavizet régóta ismerjük, amíg nem lehetett palackozott ásványvizet kapni, a presszók, vendéglők és az otthoni étkezések italkínálatához is hozzátartozott. De ma is sokan fogyasztanak szódát, amelyet a népnyelv buborékos vízként és szúrós vízként is emleget. Sokan szeretik magában, szörpöt hígítanak vele, a felnőttek pedig gyakran borból és szódából készítenek fröccsöt.

De mitől is szódavíz a szódavíz?

Nem a szódától. Vagyis nem a szódabikarbónától, ami a kristályos állagú és vízben oldódó nátrium-karbonát. A szódavízben azonban nem ez van, hanem szén-dioxid gáz, vagyis H2CO3.

A szén-dioxidot nagy nyomáson (4-6 bar) áramoltatják át a vízen, mert így a víz sokkal jobban telítődik a szénsavval, mint a légköri nyomáson.Miután így feldúsították a vizet, a szódát a palackokba is nagy nyomáson töltik, hogy azokból se szökjön ki a gáz. A speciális szifonfejekkel kialakított, zárt palackokban a nyomás ugyan kicsit lecsökken, de csak annyira, hogy ez még elegendő legyen a víz kispricceléséhez. (A palackban a szabad gáz és a víz aránya 15% : 85% lesz.)

Magazin
A szódásüvegek már a szódavízgyártás kezdetén is megjelentek, de ezekhez akkor még nem voltak patronok, ezért minden kiürülése alkalmával vissza kellett vinni a szódáshoz újratöltésre. (Kép forrása)

Miután a szódavíz kikerült a poharakba, a buborékok fölfelé kezdenek szállni benne, vagyis a szén-dioxid egy része gázként kerül ki a levegőbe. (Ha valakinek túlságosan csípi a nyálkahártyáját a szódavíz, az meggyorsíthatja azzal a folyamatot, hogy a pohara alját kicsit odaütögeti az asztalhoz. Látni fogja, hogy ettől a buborékok sokkal nagyobb mennyiségben távoznak a vízből, és ami marad, az már kevésbé lesz a számára „szúrós”.)

A „szódavíz” tehát szigorúan véve téves elnevezés (a szakszerű név a „szén-dioxidos víz” lenne), de mivel a „szóda” nevet már mindenki megszokta, és eközben senki nem talált ki rá egy hasonlóan rövid, mégis pontos nevet, így most már ezen nem érdemes változtatni.

A szódát szikvíznek is nevezik, de ennek sincs valódi alapja. Az elnevezés abból ered, hogy a szódagyártás kezdetén sokan azt hitték: a víz amiatt pezseg, mert nátrium-karbonát van benne, más néven sziksó. Ami azt illeti, ezen az alapon akár „kukvíz” is lehetne, hiszen a szódabikarbónát kuksónak is hívják a népnyelvben.

Mindebből talán már kiderült, hogy a szódavíznek csak annyiban van köze az ásványvizekhez, amennyiben valamennyi szén-dioxidot azok is tartalmaznak. Az ásványvizeket azonban nem az ember állítja elő mesterségesen, hanem a föld mélyén keletkeznek, és sokféle elemet tartalmaznak, oldott ionos formában. Ilyen a lítium, a szulfid, a metakovasav, a nátrium, a magnézium, a kalcium, a bromid, a jodid, a fluorit, a radon és a szabad szén-dioxid (ez utóbbi mértéke általában 1000 mg/l.)

Ki készített elsőként szódavizet?

A Wikipedia leírása szerint elsőként egy sokoldalú angol kémikus, Joseph Priestley kísérletezett azzal a 18. század végén, hogy szén-dioxidot elegyítsen vízzel. Mint a róla szóló életrajzból szintén kiderül, az ötlet egy véletlenből született: egy sörfőzde mellett lakott, amely rengeteg gőzt bocsátott ki. Emellett azt is láthatta, hogy a sörben is folyamatosan keletkeznek levegőbuborékok, vagyis gázok vannak a folyadékban. Ekkor maga is vizsgálni kezdte, hogy milyen körülmények között hogyan viselkedik az a gáz, amelyet a sörfőzdében látott, és hamar felismerte, hogy ez rokona annak, amely bizonyos, természetben előforduló forrásvizeket pezsgésbe hoz.

Ezután megpróbálta előállítani maga is ezt a gázt, amelyet végül a mészkőből nyert ki kénsav segítségével. Majd ezt engedte be a vízbe, és ha nem is tökéletesen, de sikerült megoldania, hogy ott is maradjon. Az általa előállított szódát disznóhólyagokban tartotta, és így adta át árusításra a patikáknak. Terméke hamar népszerűvé vált, és különösen azok keresték, akiknek hosszabb utakra kellett menniük, és ezért hosszabb időre is kellett vizet tárolniuk. A szokványos víz hamar állott és rossz ízű lesz a nagyobb utakon, a szóda viszont megtartja a frissességét, ezért vitték inkább ezt az utazók.

Valószínűleg ezért terjed el a szódáról annak híre is, hogy a skorbut (C-vitamin hiány) és az egyéb betegségek megelőzésére is jó, de ez nyilvánvalóan téves elképzelés volt. Később egy skót orvos, John Nooth, akit zavart, hogy a disznóhólyag kellemetlen ízt kölcsönöz a víznek, a probléma megoldására kifejlesztett egy üvegberendezést, és azután ez a palackos forma terjedt el egyre több helyen.

Priestley maga nem használta ki a szénsavas vízben rejlő kereskedelmi lehetőségeket, de mások, mint például a svájci  J. J. Schweppe, hatalmas vagyonokat kerestek később belőle. Schweppe kidolgozott egy hatékony eljárást a szódavíz készítésére, és 1783-ban megalakította a „Schweppes & Co.” cégét. Fontos tényező volt még a szóda történetében Charles Plinth találmánya, a szódásszifon, 1813-ban. Ebből anélkül lehetett adagolni a szódavizet, hogy a palackban csökkent volna a nyomás.

A szódavíz fogyasztása a 19-dik század elejére vált szélesebb körben is elterjedtté Angliában.Magyarországon elsőként egy bencés szerzetes, természettudós és feltaláló, Jedlik Ányos (1800-1895) honosította meg.

Jedlik saját kísérletezései

Jedlik Ányos azért kezdett el a szódavízzel foglalkozni, mert a Győrbe szállított balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. (Részletesen itt olvashatsz erről.) Mivel nem ismerte az addigi szakmai eredményeket, a víz előállításához kénytelen volt elölről kezdeni a kísérletezéseket. Ezek során felépített egy általa apparatus acidularisnak nevezett berendezést (ez magyarul „savasító berendezés”), majd ennek segítségével 1828–29-ben már behatóan tudott foglalkozni azzal, hogy miként lehet ipari méretekben is mesterséges savanyúvizet előállítani.

Magazin
 Jedlik Ányos saját rajza az ún. savanyúvízi készülékéről. Az ő ezirányú kísérletei alapozták meg a magyar szikvízgyártást. (Kép forrása)

Hamarosan sikerült hatékony eljárást kidolgoznia, amit 1830-ban Bécsben közzé is tettek. Ezután az ő jóvoltából megkezdődhetetta szódavíz olcsó nagyüzemi előállítása Magyarországon, és ezzel együtt a hazavitelhez szükséges szódásszifonok forgalmazása is. Jedlik Ányos nyomán hazánkban gyorsan közkedvelt lett az akkor mesterséges ásványvíznek is nevezett szódavíz, majd a fővárosban mások is kisebb-nagyobb üzemeket hoztak létre a vállalkozó kedvű iparosok.

Nemsokára a legtöbb kerületben működött szódás, akitől a lakosok visszaváltható üvegekben vihették haza a frissítő vizet. 1927-ben pedig egy mérnök, Hechst Károly (1902–1959), aki egyúttal a Józsefvárosi Ipartestület népszerű elnöke is volt, nagyobb méretű szikvízgyárat alapított a VIII. kerületi Szerdahelyi utca 8. alatt. Ő egyébként ezzel egy régi családi hagyomány vitt tovább, hiszen édesanyja, Schubert Terézia és családja már évtizedek óta gyártott szikvizet kisebb üzemekben. A szikvízgyár működése pedig jó időre jelentősen növelte a szódavíz iránti keresletet, amelyet azután csak a palackozott ásványvizek megjelenése tudott visszanyomni.

Hogyan készíthetünk otthon is szódát?

A 20-dik század második felében kezdték el gyártani a fémből készült, patronnal működő palackokat (szifonokat), amelyekkel már otthon is lehetett szódát készíteni. Ezekben a szén-dioxidot és a nyomást egy kicsiny, ám annál ellenállóbb anyagú patron biztosította. A patrongyártás során ebbe nyomták bele a sűrített, tehát nagy nyomású gázt, majd egy viszonylag vékony membránnal lezárták a patront, amelyet a szódakészítéskor egy becsavarható hüvelybe kell beletenni. A hüvely egy tüske hegyű szelephez kapcsolódik. Amikor valaki szódát akar készíteni, akkor először megtölti vízzel a palackot, majd rácsavarja a fejét, amelyből középen egy műanyag cső fut le majdnem a palack aljáig.

Ezután becsavarja a szifonos hüvelyt a megfelelő helyre, ahol a csavarás végén a tüske átlyukasztja a membránt. Ekkor a patronból nagy sistergéssel kiáramlik a szén-dioxid gáz, amelyet a szelep egyenesen belevezet a vízbe. Mivel a kiáramlás során a gáz hevesen tágul, erősen lehűti a környezetét, és magát a patront is, amely ettől deres lesz, és ha valaki nem vigyáz, még oda is fagyaszthatja az ujjait. Ezután kis ideig várni kell, amíg létrejön a víz és a gáz közti megfelelő arány, és csak azután érdemes kinyomni a palackból a kész szódát, amely így már kellőképpen üdítő, frissítő lesz.

Mára már eltűntek az egykor jól ismert szódaárusok, és velük együtt a szódát egykor házhoz szállító lovaskocsik is. Ettől függetlenül 2013-ban a szikvíz is bekerült a hungarikumok közé. Szikvizet ma is lehet néhány helyen kapni visszaváltható palackban, és az igényes vendéglátó helyeken ma is adnak szódát, ha azt szeretne inni a vendég.

Lévai Júlia


Címkék:

ajánló  állatkert  állatok  alvás  Antarktisz  aszteroida  Ausztrália  autó  baktérium  barlangok  betegség  Biblia  Budapest  buddhizmus  bútorok  búvárkodás  cidrimókus  denevér  díj  dory  édesség  éghajlat  egyensúly  egyház  egyiptom  elefánt  elektromosság  ember  emberi test  emlős  építmények  Északi-sark  etimológia  étkezés  eukaliptusz  fejlesztés  félelem  felfedezés  finommotorika  fizika  Föld  főzés  gyerekek  gyógyítás  gyógyszertár  háború  hajózás  halak  halál  halmazállapot  hangsebesség  hideg  hiszti  hogyan működik  hőmérő  hüllők  időjárás  időszámítás  India  infrahangok  interjú  internet  iránytű  irodalom  iskolaérettség  iskolakezdés  járművek  játék  jel  jelentés  jelrendszer  Jézus  kalóz  kapitalizmus  karácsony  karantén  kémia  kereskedelem  kétéltűek  Kína  klímaváltozás  koala  kommunikáció  kórház  koronavírus  könyv  közlekedés  Krisztus  kultúra  kultúrtörténet  léghajó  leguán  légzés  LOGICO  lovagok  madarak  magasság  mágnes  mese  meteorológia  Mi MICSODA  mikroszkóp  mitológia  mítoszok  művészet  Nikola Tesla  Nobel-díj  növények  nyomozás  óceán  ókor  ókori Görögország  oktatás  olimpia  olvasás  Oroszország  orvoslás  öltözködés  őskor  pedagógus  pszichológus  pulzus  rajz  rák  receptek  régészet  repülés  robot  rovarok  sárkány  sejtek  sport  szellemek  szépség  szerzetesrendek  szimbólum  táplálkozás  távíró  technika  tél  tenger  terhesség  természet  természeti jelenségek  természeti katasztrófák  természettudomány  teszt  tobzoska  történelem  tudomány  tüntetés  újkor  ultrahang  úthálózat  ünnep  vadnyugat  vallás  Városliget  vasút  védőoltás  vidámpark  vidra  világűr  vírus  víz  vulkán  zarf  zene